Miért éppen a gyermekágy és a „slow” lett a két szívügyem?

Szokták kérdezni tőlem, hogy miért éppen a gyermekágy lett a hivatásom és a szívügyem, és hogyan kapcsolódik ehhez a „slow” szemlélet. A legőszintébb válaszom az, hogy egyszerűen akkor dobbant nagyot a szívem, amikor először hallottam a postpartum dúlaságról – ott azonnal tudtam, hogy dolgom van ezzel a területtel.

 

Ha a miértek mélyére nézek, ezek a legfontosabb pillérek, amelyek tovább vezetnek ezen az úton:

• A szimbiózis megélése: A saját történetemből adódóan a szimbiózis érzése kiemelten fontos számomra és boldogsággal tölt el, ha hozzá tudok tenni ahhoz, hogy egy anya és a kisbabája megélhessék ezt az érzést.
• Egy kevéssé priorizált időszak kihangosítása: A gyermekágyat a mai napig méltatlanul elhanyagolt területnek érzem a várandóssághoz és a szüléshez képest, már ami a társadalmi figyelmet illeti. Szeretném hangosan megmutatni a jelentőségét, a sokszínűségét és az érzékenységét. Hiszem, hogy a világ egy sokkal jobb hely lesz, ha újra megtanuljuk jól támogatni az anyákat, már a kezdetektől.
• A hosszú távú egészség alapja: A negyedik trimeszter megélésének minősége, a felépülésed teljessége (vagy éppen annak hiánya) hosszú távon határozza meg a testi-lelki egészségedet. Így nem csupán az első 6 hétről van szó. Az ekkor történtek hatnak arra is, hogyan fogod érezni magad a bőrödben és az anyai szerepedben évek múlva. Ez a minőség pedig kihat a családokra, a környezetünkre – sőt közvetve arra is, hogyan nő fel az a generáció, amely a mi gyermekeink világát alkotja majd.
• Az anyai öngondoskodás nullpontja: A gyermekágy az a pillanat, amikor eldől, hogyan gondoskodunk magunkról anyaként. Prioritásnak tartjuk-e a saját testi és lelki jóllétünket? Persze sosem késő magunkat előrébb léptetni a fontossági listán, de ha már a kezdetektől fontosak vagyunk saját magunknak – és a környezetünktől is kérünk ehhez támogatást –, rengeteg anyai kiégés elkerülhető lenne.

 

És hogyan jött a „slow”?

A lassítás iránti belső igény a saját életemből fakad. Sokat segített, amikor egykor fáradt, maximalista friss anyaként rátaláltam a slow és az önkéntes egyszerűség mozgalmak üzeneteire. Ezek a gondolatok erősen rezonáltak a lelkemmel.

A gyermekágy érzékeny heteiben pedig azért kulcsfontosságú tudatosan és radikálisan lelassulni, mert ez a lassítás ad teret a legfontosabb folyamatoknak.

Lassítunk:

• A pillanatok tiszta megéléséért,
• A tested mély pihenéséért és fizikai gyógyulásáért,
• Az új kis élettel való háborítatlan ismerkedésért,
• A teljes jelenlétért,
• A saját, közös ritmusotok kialakításáért,
• Egymás tanulásáért és elfogadásáért,
• Az új szerepbe történő megérkezésért,
• Az intenzív életesemények, élmények feldolgozásáért,
• És magáért az ünnepért – az élet és a család születésének ünnepléséért.

Arra biztatlak, hogy merj lassítani. A gyermekágyban és azon túl is.