„Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is.”
(Márai Sándor)

Megállni, megélni az ünnepet, egyáltalán meglátni az életben azokat a pontokat, amelyeket ünnepelni érdemes – ez is a slow filozófiám része. A perinatális időszakban és a kisgyermekes években is vannak olyan mérföldkövek, amelyek mellett észrevétlen elroboghatunk vagy megállhatunk és szűkebb vagy tágabb körben igazán megélhetjük, megünnepelhetjük azokat. 

Szerveztem már édesanyának ráhangoló kis szertartást tervezett császármetszés előtt, gyermekágyat lezáró ünnepet az anyával és a babával, de tágabb körben is, nagyobb testvér és olyan segítők jelenlétében, aki a szülés körül és utána fontos támaszai voltak az anyának, és kaptam felkérést kisgyermek óvodába engedése előtti női kör tartására is. Hiszem, hogy ezek az alkalmak aranybetűkkel vésődnek be a szívekbe, az enyémbe mindenképpen.

Keress bizalommal, ha például szülésre bocsátás, gyermekágy lezárás, szoptatás befejezése, kisgyermek intézménybe engedése, újbóli munkába állás kapcsán szeretnél megállni, visszatekinteni és az erőforrásaidat összegyűjtve, megerősödve, az ünnep által megemelve belépni egy új életszakaszba. Ez lehet akár egy kettesben vagy gyermekeddel hármasban töltött alkalom, de mindig öröm számomra, amikor egy kisebb-nagyobb közösséget bevonva szervezhetek valaki számára ünnepet.

„Nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell.”