Miért éppen a gyermekágy és a „slow” lett a két szívügyem?
Szokták kérdezni, miért a gyermekágy lett a szívügyem.
A legegyszerűbb válaszom az, hogy egyszerűen akkor dobbant nagyot a szívem, amikor először hallottam a postpartum dúlaságról és rögtön tudtam, hogy itt van dolgom.
Aztán, ha a jobban a miértek mélyére nézek, még ezek az okok is idetartoznak:
A saját történetemből adódóan a szimbiózis érzése kiemelten fontos számomra és boldogsággal tölt el, ha hozzá tudok tenni ahhoz, hogy egy anya és a kisbabája megélhessék ezt az érzést.
A gyermekágyat egy elhanyagolt területnek érzem a várandóssághoz, szüléshez képest, már ami a közfigyelmet illeti, ezért szeretném kihangosítani a jelentőségét, sokszínűségét, érzékenységét. Mert hiszem, hogy a világ egy jobb hely lesz, ha újra megtanuljuk jól támogatni az anyákat, már a kezdetektől.
A gyermekágy megélésének minősége, a felépülés teljessége vagy annak hiánya hosszú távon hat a testi-lelki egészségre. Így nem csupán arról a 6 hétről van szó, hanem arról is, később hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, anyai szerepünkben. Ez pedig kihat a családokra, sőt arra is, milyen jeleneteknek vagyunk tanúi a játszótéren, a boltban, hogy hogyan nőnek fel azok a gyerekek, akik az én gyerekeim munkatársai, szomszédai, barátai és párjai lesznek.
A gyermekágy a nullpont abban a tekintetben is, hogyan gondoskodunk magunkról anyaként, elég prioritásnak tartjuk-e a saját testi, lelki jóllétünket. Persze sosem késő magunkat előrébb léptetni a fontossági listában, de ha már a kezdetektől fontosak vagyunk magunknak (és a környezetünktől is kérünk ehhez támogatást), talán sok anyai kiégés elkerülhető lenne.
És hogyan jött a „slow”?
A lassítás iráni igény következik egyrészt a saját életemből, sokat segített, mikor kifáradt maximalista friss anyaként rátaláltam a slow és az önkéntes egyszerűség mozgalmak üzeneteire, amelyek nagyon rezonáltak velem.
S hogy a gyermekágyban miért fontos lassítani?
a megélésért
a pihenésért
a gyógyulásért
az ismerkedésért
a jelenlétért
a ritmus kialakításáért
egymás tanulásáért
a megérkezésért
a feldolgozásért
az ünnepért.
Ezeket részletesen kifejtettem ebben az interjúban is.