Mi lenne, ha…

• ha tudnánk, hogy az első 40 nap megágyaz az anya egészségének a következő 40 évre?
• ha lenne ismeretünk arról, hogy a világ több száz kultúrájában (köztük a magyarban is) létezett, sok helyütt a mai napig létezik a postpartum (szülés utáni) tradíció, amely során a frissen szült nő 30-40 napig pihen, regenerálódik és ez idő alatt a környezete gondoskodik róla?
• ha elismernénk, hogy egy baba születésekor egy anya is születik?
• ha tudnánk, hogy az agyunkban ilyenkor végbemenő változások milyen fantasztikus módon támogatnak bennünket abban, hogy beletaláljunk az új szerepünkbe?
• ha több ismeretünk lenne az oxitocin csodálatos szerepéről?
• ha nem az lenne az elismerésre méltó, ha valaki egyedül helyt tud állni?
• ha értékelnénk ezt a különleges időszakot és tudatosan, sőt örömmel lassítanánk le ekkor?
• ha lennénk elég bátrak segítséget kérni és ezt nem a gyengeség jelének tartanánk?
• ha lennénk elég bátrak és nyitottak segítséget ajánlani?
• ha nem az lenne a kérdés, hogy „miért nem lehet letenni ezt a babát”, hanem az, hogy mikor kinek lehet átadni a babát, amikor az édesanya pihenni szeretne?
• ha megteremtenénk az anyáknak az első időkben azt a nyugalmat, hogy semmi más feladata ne legyen, mint megismernie az újszülöttjét és ezzel megteremtenénk az alapokat egy harmonikus anya-baba kapcsolatnak?
• ha az első hetekben, amíg a szoptatás beáll, az anyának nem a házimunkák elvégzése, a látogatók szórakoztatása és a nagyobb gyerekek intézménybe juttatása között kéne lavíroznia, hanem nyugalomban hangolódhatna a baba igényeire?
• ha a szülés után nem terelődne hirtelen mindenki figyelme (beleértve az anyáét is) kizárólag a babára?
• mi lenne, ha gyakran megkérdeznénk az anyákat, hogy ők hogy érzik magukat, mire van szükségük, és ha az az igazság, ők nyugodtan elmondhatnák, hogy kimerültek és ezt nem intéznénk el annyival, hogy „de hát ez életed legszebb időszaka, élvezd ki”?
• ha az édesanyák már a kezdetektől fogva tisztában lennének vele, hogy a saját testi és lelki jólétük is nagyon fontos és nem várnák meg a kiégést, mely pár hónap/év múlva garantáltan jelentkezik, ha a szükségleteik teljesen háttérbe vannak szorítva?
• ha egy új család nem csak a nagyszülőkre számíthatna a gyermekágy időszakában, hanem a barátok, ismerősök, szomszédok is természetes módon kivennék a részüket a támogatásból?
• ha felelevenítenénk a komatál hagyományát, és ha a család fogad látogatókat, akkor természetes lenne, hogy ők a 28. csörgő és helyes kis body helyett egy tál tápláló házi koszttal állítanak be?
• ha ezt a megtartó támogatást az anyák és családok nem csak 6 héten keresztül tapasztalhatnák meg, hanem a továbbiakban is?

Más lenne a világ.