Mi a helyzet vajon az apákkal, örökbefogadó, nevelő szülőkkel, vagyis azokkal az gondozókkal, akiket a várandósság és szülés kémiája nem támogat meg a szülői szerepükben? A kutatások azt mutatják, hogy az ő testük is képes válaszolni egy baba érkezésére, az ő hormonrendszerükben is történnek változások, ehhez pedig az út a tényleges szülői jelenléten keresztül vezet.

A hagyományos családi felállásban, ahol az anya az elsődleges gondozó, általában ő van jobban ráhangolódva a csecsemő igényeire. Ez a vizsgálatok során az agyban úgy mutatkozik meg, hogy az anyáknál az ún. „érzelmi hálózat” mutat nagyobb aktivitást, míg az apáknál társas-kognitív hálózat a dominánsabb. Az érzelmi hálózat egy evolúciósan ősibb rendszer, ide tartozik az amygdala és egyéb limbikus régiók, ezek a területek az éberségért, az azonnali érzelmi válaszokért felelnek, ez az, amit „üss vagy fuss” rendszernek is szoktunk nevezni. A társas-kognitív hálózathoz a kérgi és frontális agyi területek tartoznak, melyek a kognitív empátiáért, a társas megértésért és azért a képességünkért felelősek, hogy képesek vagyunk megérteni azt, hogy mások mit miért cselekszenek (ez utóbbit nevezik mentalizációnak).

Eyal Abraham és munkatársai az izrael Bar-Ilan Egyetemen több, az apák neurobiológiájának jobb megismerését célzó kutatást végeztek. Egy megfigyelésen, oxitocin-szint mérésen és MRI vizsgálatokon alapuló kísérlet során azt találták, hogy ha az apák aktívan részt vesznek a gyermekek napi gondozásában – különösen, ha ők az elsődleges gondozók – ugyanolyan érzékenyen képesek ráhangolódni a babák jelzéseire és reagálni azokra, mint az anyák. Sőt mi több, ebben az esetben, az agyukban az „érzelmi hálózat” még nagyobb aktivitást is mutat, mint az anyáknál, és ezzel párhuzamosan a társas-kognitív hálózat aktivitása is nő. Az agy két része közösen aktiválódik tehát, és ennek a két területnek az összedolgozása annál erőteljesebb, minél több időt tölt az apa a gyermekéről való gondoskodással. Az eredmények tehát arra utalnak, hogy az embereknél a szülői szerephez való adaptálódásnak nem a várandósság, szülés, szoptatás az egyetlen módja, az evolúció gondokoskodott alternatív utakról. Ez az adaptáció az emberi agyban a gyakorlattal születik meg, a napi szintű gondokoskodással, érzékeny jelenléttel és tapasztalattal. Ez igaz minden anyára, apára, biológiai és nem biológiai szülőre.

_{Kép: Pexels}