gyermekágy, postpartum

Gyermekágy vagy postpartum?

Én sokkal jobban szeretem a postpartum kifejezést használni, de eddig bárkinek mondtam, mindenkin azt láttam, hogy „ööö, aha, az meg mi a csuda”. A gyermekágy a szülést követő 6 hetet jelenti, ami valóban egy kiemelt jelentőségű időszak a testi, lelki regenerálódás, megújulás, a kötődés kialakulása és a tejtermelés beállása szempontjából.

A latin eredetű postpartum kifejezés (használják posztpartumként is) szó szerint azt jelenti, hogy „szülés után” és ugyan gyakran használják a gyermekágy szinonimájaként, mégis egy tágabb fogalom. Hiszen ha egyszer gyermekünk született, akkor postpartum vagyunk 7 héttel, 7 hónappal, sőt 7 évvel később is. Mert az nem úgy van ám, hogy a 6 hét + 1. napon fitten, frissen kilépünk az ajtón, beállt minden rutin és utána boldogan megoldunk mindent egyedül. Bizonyos szempontokból könnyebb lehet, főleg, ha az elején megkaptuk a megfelelő támogatást, és volt lehetőségünk pihenni, felépülni, a gyermekünkre hangolódni. De ahogy halványodik az első hetek (jó esetben) rózsaszín oxitocin felhője, annál erősebb lehet például az igény újra a társas kapcsolatokra és ezek sok esetben nem elérhetőek. Ismerős, hogy az első hetekben még csak hozott valaki néhányszor főtt ételt, még minden barát többször érdeklődött, hogy hogy vagytok, kérték, hogy küldjél képet a piciről, de ez a gyermekágyas időszak után legalábbis megritkult? Pedig lehet, hogy az éjszakák csak egyre nehezebbek, a napi teendők ellátása az egyre több időt ébren töltő gyermek mellett egyre nagyobb kihívás és az egyre több egyedül otthon töltött nap után a magány érzése csak egyre fokozódik, bármennyire is édes kis csomagról kell gondoskodnunk. Kutatások azt mutatják, hogy az anyák mentális egészsége általában idővel romlik, a baba 1 éves korában sok esetben rosszabb, mint a születés körül. A támogatásra tehát később is óriási szükség van.

Nemcsak időben jelent többet a postpartum kifejezés, hanem az is fontos, hogy tartalma a terhesség kimenetelétől független. Postpartum időszakban van bárki, aki a várandóssága során elveszítette a babáját (akármilyen korai szakaszban is) és az is, akinek nem tudott élve megszületni a gyermeke. Ugyanazt a gondoskodást, felépülési lehetőséget érdemli meg, mint az a nő, aki a karjaiban tarthatja a babáját. Hol vannak ma ettől a társadalmi szokásaink, amikor az oly gyakori korai vetélések után a nők pár nappal később már ott ülnek az számítógépük mögött az irodában és igyekeznek úgy tenni, mintha mi sem történt volna és ezt mindenki természetesnek tartja.

Mindannyian érezzük néha úgy, hogy de jó lenne, ha valaki most „dúláskodna” egy kicsit felettünk. Ha lenne valaki, aki meghallgatna és elismerné, hogy ez most kemény volt, megmasszírozna, letenné elénk valami finomságot, amit végre nem nekünk kell elkészítenünk és csak úgy egyszerűen kicsit megkönnyítené a dolgunkat. Ezért is nincs felső időkorlátja annak, hogy a szülést követően mennyi idővel kereshetsz meg, ha ilyen támogatásra vágysz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Az Adatkezelési Tájékoztatóban foglaltakat elolvastam, megértettem és tudomásul vettem. Hozzájárulok személyes adataim - a hozzászólás megjelenítése céljából történő- kezeléséhez.